Tudjuk, milyen csirkét eszünk?
Hangosan kiállunk a tanyasi, háztáji és biobaromfi mellett, szidjuk a brojlert, a ketrecet, de állatjóléti szempontokon túl van-e különbség az átlagfogyasztó számára egy brojler, egy szabadon tartott, egy valódi háztáji és a baromfik Rolls-Royce-a, a bresse-i csirke között? Ez itt a megkopasztott, nagyon pucér valóság és a háromszoros árkülönbségek világa.
A tesztalanyok A sima bolti 1568 Ft/kg vs. tanyasi (szabadtartású) csirke 2718 Ft/kg (Mastergood tanyasi csirke) "A szabadtartású csirke, ahogy a nevében is van, egy merőben másfajta nevelési és takarmányozási módszerrel előállított élőbaromfi. Nem zárt, ipari környezetben nevelkedik, a fajta jellege és magas ellenálló képessége lehetővé teszi, hogy hathetes kor után betollasodva kimenjen a szabadba, és ott tetszőleges ideig kapirgáljon, csipegessen, majd estére visszatér az istállóba. A fajta lassúbb növekedéséből adódóan a vágási életkort dupla annyi idő alatt éri el (szemben az ipari csirke 38-40 napjával) 80-82 nap nevelési időre lesz vágásérett. Ezen baromfiknak a takarmányozása is merőben eltér az ipari tápoktól, takarmányuk összetételének legalább 70%-a, vagy ettől több, kukorica és búza. Fehérjeforrásként sem kaphatnak GMO-s szóját, csak hazai GMO-menteset, és az ásványianyag-kiegészítésen kívül (kalcium, foszfor stb.) semmilyen hozamfokozót, semmilyen antibiotikumot és egyéb takarmánykiegészítő kemikáliákat nem kapnak - és nem is kaphatnak."
Az őszinte háztáji kiskakas......óbudai gazdái szeretik a jó csirkehúst, pontosabban szerették volna, ezért fogtak baromfitartásba.....
Hasonlítsuk össze őket:
A mellek:
A sima bolti csirke
Három tesztelő kifejezetten savanykásnak ítélte a húst, egy csirkeízűnek nevezte, amit rákérdezésre pontosított: "a langyos vízre hasonlít". Egy tesztelő kifejezetten elutasította a terméket, pfujolt rá, egynek viszont nagyon ízlett. Én nem tudtam vaktesztelni, mert szervíroztam a tételeket, de az ítéletek elhangzása után végigkóstoltam mindent, és ez a hús kifejezetten édes volt. Állaga nem váltott ki különösebb reakciókat. Egy tesztelőnek ez volt a kedvence, mert a csirke ilyen, a többi nem ilyen, és most csirkét eszünk, hát nem?
A tanyasi
Az első csirkénél senki nem tért ki az illatra, itt viszont többeknek kifejezetten tetszett, és egyvalaki enyhén füstös, kellemes utóízt is érzett. A savanykás mellékízt ebben is többen megnevezték, de csak nagyon enyhén, és édeskésebb, zsírosabb minősítést kapott, jobb állaggal. Összességében mindenkinek tetszett, ez volt a legzsírosabb, ami szerintünk előny.
A háztáji
Kifejezetten tömörebb szerkezet, határozottan eltérő íz. Egy kivétellel mindenkinek ez ízlett a legjobban. A hús lágy, de haraphatóbb állagú, édességnek, savanyúságnak nyoma sincs, cserébe tartalmas, ízletes. Látványra nyeszlett, ez a legkisebb mell, a legkeskenyebb, legsoványabb állat, a melle harmada a sima bolti csirkének, amivel nagyjából azonos súlyú (ez sajnos az átlagfogyasztó szemében hátrány). (A tesztelők ezeket az alkati különbségeket nem látták, egyforma szeleteket kaptak) Egy kivétellel ez volt a kedvenc az összesítésnél. Vita sem volt.
A bresse-i
Ez megzavarta a tesztelőket. Egyikük meglepődött valami édes, tejes karakteren, és mindenki egyetértett abban, hogy ha nem tudnák, hogy csirke, másra tippelnének. Szerkezete nem olyan szálas, mint például a sima bolti. Ez a hús a bélszínhez hasonlatos, van ellenállása, de egy kanállal is szét lehetne nyomni. A boltiakhoz képest mintha tömörített lenne, jó harapni, enni, állagban jobb a háztájinál, ízben hasonlóan izgalmas. A sajátos állag nem aratott osztatlan sikert, a csirkétől nem ezt várja a fogyasztó. Egészen különleges minőséget képvisel, ízben a háztájival egy liga.
A pörkölt
Minden tétel esetében a felsőcombokból kapott mindenki falatokat. Az általános értékelés mellett feladat volt beazonosítani a pörköltet, mert a mellnél a végén mindenki megtudta, melyik mi volt. A pörköltek másfél óráig készültek, a bressei 15-20 perccel tovább, igyekeztünk azonos elkészültségi fokozatra hozni őket. Ez sikerült, az állagok mégis látványos különbségeket mutattak.
A sima bolti csirke
Hárman eltalálták, mit esznek. A hús édes és krémes, pépes, de az édességen túl semmiféle jellege nincs, általános érdektelenség. Az összekóstolásnál ez a tétel lóg ki a leginkább, édessége irritáló. A mellnél zavaró savanyúság a pörköltben eltűnt. Senki sem lelkesedik érte.
A szabadon tartott
Egy tesztelő találta el, melyik csirkét eszi. Az állaga harapható, nem olyan testetlen, mint az előző, és sehol semmi zavaró édesség, bár különösebb ízvilágok sem bontakoztak ki. Jó csirkepörkölt, se több, se kevesebb, de szerintünk ez szép eredmény, ha a fogyasztó egy jó csirkepörköltet akar, és mi azt akarunk.
A háztáji
Ketten eltalálták, melyik csirke, egy tesztelő pedig a bresse-inek jelölte meg. Többen kacsapörköltnek titulálták, és itt is előkerült a melleknél látványos ízkülönbség. Igen, a fűszerezés bezavarása ellenére ez a pörkölt ízletesebb, tartalmasabb, mint az első kettő. Rendkívül jó pörköltet tudott a japán kiskakas, finomabbat, mint a bresse-i, de állagban az utóbbi volt a jobb.
A bresse-i
A háztájihoz hasonlatos karakter, de a sokkal tömörebb állag itt is nagyon kijött, egy tökéletes csirkepörkölthús, enyhén vadas karakter, mutatós, nagy csontok. A különleges, marhahúsra emlékeztető hússzerkezet miatt egyértelműen különbözött a másik háromtól, ízre a háztáji gazdag karakterére hasonlított.
A kakasviadal végeredménye
A teszten egyértelműen és kiemelkedően, ízben és állagban is az őszinte háztáji sovány kiskakas vitt el mindent a bresse-ivel.
A tanyasiba nem lehet belekötni, de a háztáji és a bresse-i mellett nem nagyon tudott labdába rúgni. Itt kiemelnénk, a tanyasi a korrekt minőség mellett egy országosan elérhető és állandó minőségű termék, ami komoly fegyvertény az átlagfogyasztónak.
Az általános bolti csirkét, hiába veszi és eszi tonnaszámra a magyar, pontosan, vakon meg tudjuk különböztetni a jobb körülmények között nevelt baromfiktól és értékeléskor az utóbbiakat tartja finomabbnak, jobbnak. A baromfi nem csak boldogsággal, minőséggel is meghálálja a törődést. Ettől függetlenül ne rohanjanak háztáji felirattal ékesített baromfit vásárolni a hentesnél, inkább tartsanak, tartassanak, mert a háztáji fogalma az élelmiszeriparban egyelőre nem tisztázott (bár, ha valaki helytelenül használja, azt büntetik, igen, jól értik, a fogalom tisztázatlan, de helytelen használatáért büntetnek), tehát a hentesnél árult háztáji kakas nem feltétlenül (inkább nem) egyezik meg a tesztben értékelt kiskakassal. Ami segíthet korrekt piaci háztáji kiválasztásában, az a fent is látható harcos testalkat keresése, a termelő megismerése, és ne dőljenek be a rikító sárga bőrnek, mert adalékokkal befolyásolható.