Naposcsibe, napos gyöngyös eladó, csirke, házi csibe a vésztői keltetőből

Ókori keltetők. A baromfi mesterséges keltetése már i.e. több mint 1000 évvel kiala­kult a kínai és egyiptomi civilizációkban. A kínai keltetési rendszer kétféle módszerre épült. Az egyikben a tojásokat érlelődő trágyarakás tetejére helyezték és alommal takarták. A fermentáció hője elegendő volt a keléshez. A másik eljárás szerint az agyagtapasztású kosárüstben elhelyezett és szalmával takart tojásokat faszénpa­rázzsal melegítették.

Az ókori Egy/ptomban ugyancsak többféle módszert használtak a mesterséges kel­tetésre. Egyik keltetőtípusuk akár 300 000 tojás befogadására is alkalmas volt. Ez sártéglából épült, központi folyosóra nyíló kemencékből és alatta elhelyezett tojásos­kamrákból álló épület volt (45. ábra). A keltetői munkás a folyosóról fűtött, és kezelte a tojásokat, ill. a csibéket. Szárított tevetrágya égetésével szolgáltatták a szükséges meleget, amelyet - minthogy a hőmérőt még nem ismerték - érzékelés alapján szabá­lyozták. Keltetési módszerüket titokként őrizték, és az nemzedékről nemzedékre szállt. Az ókori Egyiptomban bérkeltetést végeztek; három termékeny tojás után két csirke a keltetőt illette. E módszer hatékonyságát az is bizonyítja, hogy 1958-ban még néhány kemence használatban volt Egyiptomban, és - termékeny tojásra vetítve - 70% körüli kelési eredményt adott. Ezek azonban csak Egyiptomban váltak be, már a nagyobb hőingadozású olaszországi klímában sem sikerült még 50%-os kelést sem elérni.

45. ábra ősi egyiptomi keltetőház

Napjainkban is megtalálhatók Egyiptomban a másik ősi típus, az agyagbarlangba épített változat keltetői. A 46. ábra képei egy 50 000 tyúktojás kapacitású, elektromos áram és gépek nélkül működő, igen jó eredménnyel dolgozó keltetőt mutatnak be. Ma is úgy funkcionál, mint a fáraók idejében: a tojásokat a padozatra helyezik, olajlámpákkal melegítik és az arc legérzékenyebb pontjához (a szemhéjhoz vagy az állhoz) érintve ellenőrzik a hőmérsékletet. Természetes légárammal szellőztetnek, és napon­ta négyszer kézzel forgatnak.

Thaiföldön a nap melegének kitett nagy agyagkorsókba, rizspelyva közé rakták a tojásokat. A nap az agyagkorsót felmelegítette, a korsó raktározta és továbbította a tojások részére a szükséges hőt. Távol-Keleten helyenként még ma is előmelegített rizspelyvában keltetik a kacsatojásokat, viszonylag elfogadható eredménnyel.

Mindegyik keltetési módszerben több volt a gyakorlati tapasztalat és ügyesség, mint a tudomány, az eredményesség pedig teljesen az emberi lelkiismeretességen múlott.

A gépi keltetés kezdetét a francia fizikus, Réaumur klasszikus munkája jelentette. Az 1749-ben Párizsban megjelent könyvében a tojások sikeres keltetéséről számolt be. Ezt olyan dobozban végezte, amelyben a hőmérsékletet mechanikusan szabályoz-